Megvolt a főpróba. A kép-hang helyére került, lassan működni kezd az előadás. Megszülettek a kontrasztok, a beszédtempók, a mozgások, minden. Azok számára, akik még most csatlakoznak a Drámaíró verseny blogjára röviden összefoglalom.

Csörte a számlák felett. Ezzel a címmel született három írásmű egy éjszakán, és ezen írások közül egyet Tege Antal rendezésében tekinthet meg a közönség ma koraeste a Jókai színház színpadán. A II-es csapat koncepciója az, hogy gyerekek játsszák el az osztályteremben szüleik hogyan és miképpen reagálnak arra, hogy szüleiknek a postás számlákat kézbesít.

A kis fogalmazás-történetek aztán, hogy- hogy nem keresztezik egymást, mi pedig ráérezhetünk a falu életének igazi mozgatórugóira. Ennél többet nem mondanék az előadás tartalmáról, mindenesetre, akik láttak már gyerekrajzokat, pontosan tudják, mennyi mindent mesélnek el anélkül, hogy szavakkal beszélnének. Az osztályban Csörte Palika (Tóni) szerepel majd a leghangsúlyosabban, de a többiek hozzá való viszonyában is akad érdekes momentum. A próbára beültek most is páran, főleg a sajtó képviselői, és láthatóan megfogta őket az színpadi alkotás atmoszférája. Ritkán láthat ilyet bárki is közelről és egy laikus számára a szinte érthetetlen kis részletek (részpróbák) megtekintése után meglepő varázslat, hogy értelmet nyernek az addig látottak a színpadon. Most a klubban egy mélyenszántó elemző megbeszélés jön, aki viszont nem jön az az eredeti cikk főhőse. Gondoltam egy merészet gyorsan felhívtam a Békés Megyei Hírlapot, hogy a bemutatóra közösen hívjuk meg az eredeti cikkben szereplő Krisztina nevű hölgyet. A sors iróniája, hogy ő az újságíróval e-mailben értekezett a sztorival kapcsolatosan. Mivel az újságcikk alapját az ő az Internet szolgáltatójával vívott értelmetlen párbeszéde szolgáltatta, gondoltuk nézze meg az írókban ez mit indukált. Nos, Krisztinához már vagy nem jutnak el, az e-mailek, vagy csak nem reagál rájuk, de nem jelzett vissza a Hírlap meghívására.

Készülődünk az előadásra. A színészek még kidolgozzák a rendszert, hogy ki, kinek, honnan tud súgni a színpadon. A szövegkönyvet csak néha tudják majd nélkülözni a színpadon, de néhány hangsúlyos jelenetben azért megpróbálják nélküle. Szakmai titokként máris elárulhatjuk, hogy az egyik jelenetben a halott tanárnak például a sírkő lesz a súgója, az osztálytársaknak pedig a mindenkori éppen takarásban lévő kolléga. A színészklubban most élet van. A csapatok szereplői jelmezben állnak a pulthoz az aktuális kávéért. Mindenki kíváncsian kémleli a többieket, próbálják kilogikázni a többiek produkcióját, de az idő rövid arra, hogy elmeséljék egymásnak a darabok történetét, legfeljebb a szerepekről tudnak pár ecsetvonásnyit felfesteni a másik képzeletének vásznára. A II-es számú kulturbrigád tagjai még molyolnak a zenéken és a bejátszásokon, de mindenki tudja, ez már megvan. Az előadás persze ettől még egy talány marad, de ha csak nem üt be a ménykű’ akkor rossz ebből nem lehet. Lassan rá kell pihenni az időpontra, amikor a függöny felgördül, de most relaxálni lesz a legnehezebb feladat.

Hírek érkeztek a jegyirodából. A legnagyobb meglepetésünkre szinte teltházra számíthatunk. Aki még töpreng rajta, hogy jöjjön-e vagy sem az jó, ha gyorsan döntésre jut.

Színészeink úgy döntöttek, mivel nem szeretnének elveszíteni egy mozzanatot sem az előadásokból, ezért jelmezben fognak 18 órakor beülni a nézőtérre. Ez ugyan nem szokványos, de fesztivál van. Felülíródik a megszokott protokoll.