Avagy három, kettő, egy… (visszaszámlálás)

Kevéssel éjfél után fejezte be a csapat ez első (fél)napi próbát. A hanganyagok kezdenek összeállni, szalagon minden, még egy-két vágás, hipp-hopp.

Hangeffektek lesznek (a’ la technokrata), és egyéb zenei betét is nagy szerepet kap, azonban konkrét tánc, koreográfia – szemben a konkurens csapatok előadásával – nem. Az éjjeli próbán – ugyan még nem a karakteri ruhákban, de – már mindenki a maga szerepéhez elgondolt kellékekkel játszott, ami külön nehézség szövegkönyvvel a kézben. A színészek minden elcsípett szabad idejükben (amikor épp nincsenek jelenetben) tanulják a szöveget, hogy a lehető legkevésbé kelljen ráhagyatkozniuk a vasárnap esti bemutatón a szövegkönyvre. Péter (Fekete) az előadást négy helyszínre képzelte a színpadon, melynek terét meg is töri. És itt az újabb kihívás: a csapatoknak mindössze két óra áll rendelkezésükre vasárnap, hogy a nagyszínpadon lepróbáljanak. Az 1-es csapat délelőtt 10-kor szembesül a tér adta lehetőségekkel. Van miért izgulni, vészesen fogynak az órák (ráadásul, a sors fityisze, hogy vasárnap hajnal kettőkor konkrétan el is tűnik egy. Óra. Kettőből így lesz három, seperc alatt.)