"Fussunk neki!"
Délelőtt 11 óra, 1-es csapat, 1-es próbaterem. Az olvasó próbára érkező színészeket és a csapat háttér munkatársait (kellék, jelmez, fény, hang, díszlet...) Fekete Péter rendező a készülő előadás díszletének makettjével (és pirospöttyös agydresszinggel) fogadja.

A színészek még csak ekkor szembesülnek a reggel 6 óra körül megszületett darab szövegkönyvével, Péter azonban már a mű hajnali megszületése óta ezzel foglalatoskodik. Konkrét, a díszletre vonatkozó elgondolásait a maketten szemlélteti, valamint megmutatja azt a zenét, mely az egész előadáson végig fog vonulni, más egyéb hanghatásokkal kiegészülve.

Közös együttgondolkodásra, valódi csapatmunkára sarkall mindenkit. "Írjunk hozzá, találjuk ki, boncoljuk szét....!" Ki-ki megkapja saját karakterét, majd végigmennek (meg-megállva, átbeszélve) a szövegen. A helyzet eleve pikantériáját az is fokozza, hogy belép a próbára (az érdeklődőkön, fotósokon túl) maga a szerző is, ráadásul pont akkor, mikor is arról tanakodnak, hogy kihúzzanak-e egy jelenetet a darabból, egy másikat pedig betoldanának. Persze az író nem állja meg, hogy ne szólaljon fel gyermeke megmentése ügyében (hiszen még csak alig 5 órája engedte útjára)... Az egyik legproblémásabb, és majdnem teljesen néma karaktert Bartus Gyula kapta, az ő figurája tényleges közös munkával, ott helyben születik meg. Hogy az "Orosháza-külsőn" lévő lepukkant bárban (ahol a történet fő szála játszódik) diszkógömb vagy légypapír fog lógni a falról, egyelőre függőben. Gyors átbeszélés, ki milyen öltözéket, sminket, a karakteréhez illő kellékeket gondol el magának, hogy a tárak vezetői elvonulhassanak dolgozni, szusszanásnyi szünet, és újbóli, viszonyokat feszegető, alkotó munka veszi kezdetét; a cselekmény össze puzzlezését, a viszonyrendszerek gyurmázása, a figurák kifestése követi.